Nem csak a színészek fizétésre gondoltam, amikor arról írtam, hogy sokszáz millió forint tűnik el a semmiben. És pontosan tudom, hogy kik hová és hogyan szokták elmókázni az MMK meg az NKA pénzeit.

Nem értek egyet veled a szobás forgatási helyszínnel kapcsolatban.

Egy fővilágosító napi fizetése (tudom, hogy 14 órát dolgozik) 25-40ezer forint. Ez tíz nappal és 3 világosítóval meg amannyi... Egy RED kamera váz 3millió forint. Oszt-szoroz az ember és valahogy nem akar megjönni a 400.000.000 forint. Tudom, hogy mennyibe kerül egy óriásplakát, és azt is, hogy mennyire senkit, de senkit nem érdekel ma egy óriásplakát az utcán.

A Papírrepülők sajnos a kutyát sem érdekelte, pedig próbáltak köré közösséget építeni... Mivel egy egészen picike közösségről szól.

Biztos vagyok benne, hogy 100 misi alatt kellene tartani egy átlag magyar film költségvetését és akkor lenne esélye hagyományos üzleti alapú profitra. Vagyis többet kivenni belőle, mint amennyit az ember beleadott.

És ha jól értettem az első írásodat nincs is szükség mozira, meg dvd-re sem, hiszen az egy kattintásos, "ingyenes" internet az új platform.

Kicsit összevissza ez így nem?

Előzmény

Válasz

Az internetkapcsolatot nem kell drágítani, így azokkal is kitolnának, akik nem töltenek le filmeket vagy jogvédett alkotásokat interneten keresztül. Pontosan erre lett kitalálva, az általam már korábban említett bevezetett reprográfiai díj, amit az adathordozók árába építenek be. Ez sem teljesen fair dolog, mégis kevesebb embert érint, mint például az internet szolgáltatói díjának drágítása.

"Egyébként meg nem kell 400.000.000 forintból filmet forgatni... Legyen mondjuk 80 - 150 milló forint, keressen mindenki egy kicsit kevesebbet, és legyen annyira, jó hogy visszahozza az árát."

Ehhez viszont hadd szoljak hozzá bővebben. 80 millióból lehet filmet forgatni. Egy szobában, és úgy, hogy az a film mozikba nem jut el, csupán pár száz darab DVD-n jelenik meg forgalmazási szinten.
A filmesek így is alig kapnak valamit. Kivétel a producer, aki hazai szinten sokszor a rossz fiú, mert az állami támogatást zsebrevágja megkárosítva mindezzel az alkotást és az ott dolgozókat - tisztelet persze a kivételnek.
Ennek bebizonyítására elég körbenéznünk, és megvizsgálnunk filmes szakmában sokat foglalkoztatott színművészeink anyagi körülményeit. Senki sem él luxusvillában, sőt!, és nem jár a legmenőbb autókkal.
Egy film elkészítése során NEM a fizetések mértéke határozza meg a büdzsét, hanem a kvalitás és a forgalmazás.

Ahhoz, hogy valaki piacképes filmmel rukkoljon elő, 40 kópiával kell indulnia. Ezek ára darabonként pár milló. Érdemes hát negyvenszer beszorozni mindezt.
Ahhoz, hogy egy évben megjelenő több száz film közül kitűnjön, vagyis hogy felketsék iránta az érdeklődést, marketingelni kell. Egy fél perces reklámblokk szintén több millió, ugyanígy az online hirdetések, plakátok, szórólapok, rádió reklámok, sajtótájékoztatók, transzparensek, trailerek elkészítése, és még sorolhatnám.

A külföldi filmek diktálják az iramot és az ütemet. Érdemes hát, ha már időt, energiát és nem kevés pénzt fektettek bele, igazodni, és tartani a tempót. Ez azonban pénz. Méghozzá rengeteg.

És valljuk be...egy szobában forgatott filmről ugye nem feltételezzük, hogy majd közönségeket hódít el a digitalizált, mátrixos csodák, és szebbnél-szebb kültéri operatőri felvételektől, sőt, hogy majd még az árát is visszahozza?!

Előzmény

Válasz

"Kinek jó az, hogy készít egy filmet akárhány forintból, euróból, dollárból és azt MINDENKI INGYEN megnézi!?"

1. Alkotóként úgy gondolja az ember, hogy ez a legklasszabb dolog, ami történhet vele, hiszen egy művész célja, feladata, hogy minél több emberhez eljusson az, amit ő önmagából kivajúdott, láthatóvá/hallhatóvá/kézzelfoghatóvá tett. És valljuk be hízelgő, ha az ember filmjeit töltögetik a neten, szembeszegülve a törvénnyel is akár.

2. Üzleti szempontból, no meg megélhetésiből ez már más tészta. Első blikkre/hallomásra felháborodik az ember és tűrhetetlennek tartja a felvázolt helyzetet. Csakhogy menjünk kicsit a laikusok látásmódján túl, mert a kép úgy teljes.

Ne feledjük el, hogy a filmesek és a jogalkotók azért alkalmazkodóképesebbek annál, mintsem, hagynák, hogy a warezolás a fejükre nőjön. A jól lobbizó kiadók nyomására ugyanis már jó pár éve bevezették a különféle reprográfiai díjakat (azaz beépítik az eladott adathordozók árába (CD, DVD, Pendrive, Ipod, stb.) azoknak a kiadványoknak a jogdíját, amelyeket a felhasználók esetleg majd (!) fizetés nélkül rámásolnak, ezzel új, a paictól csak minimálisan függő, sokmilliárdos bevételhez juttatva a kiadókat, és akaratlanul is legalizálva a fájlcserét. Hiszen annak ellenére, amit különböző sajtóorgánumokban állítanak a netezők miatt kialakult nehéz helyzetükről, ők is pontosan tudják, hogy ez az egész mondva csinált háborúsdi, kölcsönös érdekeket szolgál.

Vagyis, az internetes fájlmegosztás nem falja fel a zenei és filmkiadók piacát, hanem épp ellenkezőleg, bővíti és sokszínűbbé teszi a kínálatot, és a keresletet is.

Ugye 1999-júniusában a Napsterral (az első nagy hatású, a zenefogyasztási szokásokat forradalmasító fájlcserélő programmal) kezdődött minden. Megjelenése óta gazdagabbá vált a kínálat azaz a kiadók a korábbinál jóval több (!) könyvet, zenei CD-t, filmet és koncertet tudtak értékesíteni. Ez első pillantásra meghökkentőnek tűnik ugyan, ám tanulmányok statisztikai számadatai alátámasztják a kutatók ezen állításait.
Tény, hogy 2000 után csökkent valamelyest az eladott zenei CD-k mennyisége, de robbanásszerűen megnőtt az új kiadók és kiadványok száma, sokkal több zenekar jutott el a közönséghez, ami egyértelműen az internet kínálta bemutatkozási lehetőségnek köszönhető. Itt ragadt le mindenki, és szajkózza ugyanazt kiragadva, hogy cs ö k k e n t az eladott alkotások mennyisége!

A történet azonban ITT nem ért véget, ez csupán a kezdet volt.
Az elkövetkezendő 9 esztendőben a világháló valójában nem a fizetős zene/film iránti keresletet csökkentette, hanem csupán a nagy kiadók kínálat-meghatározási monopóliumát törte meg (jellemző adalék, hogy az eladások csökkenése miatt mindig ugyanaz a négy-öt multinacionális kiadóvállalat, illetve az általuk uralt kiadói érdekképviseleti szervezetek tiltakoznak).
Ami a konkrét adatokat illeti: az USA-ban 2000-ben 35 516 albumot adtak ki, 2007-ben viszont már 79 695-öt (ebből 25 159 kizárólag digitális formában jelent meg).

Hasonló változást okozott az internet a filmvilágban is. 2003-ban még csupán 3807 játékfilm készült a világban, 2007-re ez a szám 4989-re nőtt. Ráadásul a bővülésben azok az államok jártak az élen, ahol különösen magas a kalózmásolatok aránya! Tehát, az ingyenes vagy olcsó hozzáférés megnöveli az érdeklődést a kultúra iránt - azaz szélesíti a piacot -, amiből végül a fizetős kiadványok is profitálnak.
A magyarországi filmgyártással is ugyanez a helyzet, ebben a pillanatban ugyanis 51 darab film készül, ami meghalad minden eddigi számértéket. A következő évi hazai Filmfesztiválon nem is képesek ennyi alkotást indítani a versenyszférában.

"Talán a 3D fogja visszahozni a nézőket a mozikba."
Ismét ugyanabba az általánosításba esünk, ha a mozik felvázolt mostoha helyzetéről van szó, mint korábban. De valóban a netes letöltések tehetőek kizárólagosan felelőssé a nézőszám csökkenése miatt?!

Vessünk pár pillantást a kulisszák mögé. És csak az után alkossunk érdembeli véleményt.

Bálint Péter, a Filmforgalmazók Egyesületének elnöke, 2008 őszén a 168óra.hu riporterének a következő információkat osztotta meg: évente körülbelül 10 millió mozijegyet értékesítenek. Az addigi 2008-as adatok szerint 5-6%-al csökkent a mozilátogatók száma, miközben a bevétel NŐTT! Hiszen a jegyárakat növelték. (Érdekes volna persze mindezt újra lekövetni, a riport után moziba kerülő Kaméleon és Valami Amerika kettő látogatottsági adatai figyelembevételével).
10 millió, akárhogy is vesszük, nem kevés. Csak a Mamma Mia-ra 750 ezer jegyet adtak el. Mégis lehetne több?! Persze, hogy lehetne...mindig lehetne több.
Hogy az emberek nem járnak szívesen moziba? Ennek ellentmond, ha a Moziünnepek látogatóinak számát vesszük, mely évről-évre minden korábbit túlszárnyal. Pedig egyre több háztartásban van számítógép, és gyorsabb internet, ahogy egyre több a filecserélő oldal is.
Az 5-6%-os esés köszönhető a gazdasági válságnak, ami mindenhol éreztette hatását, illetve annak, hogy MAGYAR közönségsiker kaliberű filmekkel nem rukkoltak elő, plusz, az európai unió kedvesen közel fél évre befagyasztotta a hazai filmgyártást, elűzve már meglévő befektetőinket is, míg meg nem született az új filmtörvény.

Ennyi és ennyi jegyet adnak el, a mozibevétel mégis nő...ez mind szépen és jól hangzik, ennek ellenére mégis vidéki és art mozik zárnak be, veszteségességre hivatkozva. Akkor mégis mi az igazság?

A mozifilmesek sírnak és jajveszékelnek. De vajon tettek-e/tesznek -e lépéseket sárdobálás és ujjal mutogatás helyett? Felfogták-e, hogy ez már egy új korszak, másik generációval? Ez a generáció már interneten és számítógépek előtt nőtt fel. Nekik a monitor bámulása, és AZ természetes, hogy egy klikkelés után elérhető megannyi tartalom. Nem a nagyobb audiovizuális élmény a fontos számukra, hanem a mennyiség. Hogy ebben a rohanó világban, ebben a nap, mint nap, percről-percre ömlesztett információrengetegben képben legyenek. Hozzá tudjanak szólni.

Tettek/tesznek-e egyetlen olyan lépést is a filmgyártók, hogy kimozdítsák ezt a fiatalságot a monitorok világa mögül? És megmutassák, hogy a mennyiségi világon túl, létezik egy minőségi is?
Hol vannak az ifjúsági filmek?!
Érdekes, hogy Amerika, Németország már rájött erre..ott van a hatalmas nézettségű és bevételű High School Musical trilógiájuk, meg a Die Wilden Kerle...ami fiatalok százezreit vonzotta mozikba. Mert a film megszületése előtt, közben és után a filmkészítők és forgalmazók KÖZÖSSÉGET ÉPÍTETTEK. Ma már így megy. Így működik.
Számtalan fantasztius alapanyagunk van. Ifjúsági regények tömkelege, ami a High School Musicalnél megszámlálhatatlanul gazgagabb.
Hiába is becsüljük le önmagunk alkotásait és tehetségeit, akkor is a hazai fog mélyen bevésődni és beépülni.

Persze, hogy nehéz a helyzet. A nagy többségnek fogalma sincs arról, hogy a magyar mozik 85%-a külföldi (amerikai) tulajdonban van. Ahol a tulajdonos érdeke, hogy saját nemzete filmjeit vetítsék, szemben a magyarokéval. A privatizálás itt is tönkrevágott mindent.
A multi-plexekben csereszabatos filmeket kell játszani. Ez azt jelenti, hogy arra vannak kialakítva, hogy 13 teremben körülbelül negyedórás időközökkel 13 hasonló film menjen, azaz majdnem mindegy, hogy éppen melyikre ül be a vendég, nagyjából ugyanazt a hatást fogja kapni itt is, ott is.
Ezért ha egy magyar filmgyártó és forgalmazó karöltve azt szeretnék, hogy filmjét minél többször és jó időszakokban (du, kora este) játsszák, akkor be kell állnia az uniformizált filmek közé, hogy az amerikai tömegfilmtermelés között helyet kaphasson.

A 3D-vel, E-és D-cinema-val ugyanez a helyzet. Nem magyar tulajdonúak.

Ezérthát nem (csak) technikailag vagyunk lemaradva, hanem felfogás ügyileg is. Ha utóbbin sikerül változtatni, meghozza hatását az előbbi tekintetében is.


A képet köszönöm, az alatta lévő elcsúszott írást egy kicsit a helyére lehetne pofozni, az esztétikum kedvéért.

Előzmény

Válasz

Jó, fontos és aktuális írás, bár én egyáltalán nem értek vele egyet! Sajnos azt gondolom, hogy a fájlcsere tényleg tragikusan tönkretette a mozi világát. Kinek jó az, hogy készít egy filmet akárhány forintból, euróból, dollárból és azt MINDENKI INGYEN megnézi!?

Talán a 3D fogja visszahozni a nézőket a mozikba. Csak olyan kamerák meg nem lesznek itthon még egy darabig ... vagyis megint le leszünk maradva.

Tettem bele egy képet, hogy szebb legyen.

Válasz

Gondolatébresztő írás. Kálomista úr egyébként is eléggé "vitaindító" jelenség a hazai filmgyártásban.

Szerintem a fájlcserélők, és a kábeltévék miatt üresek a moziszékeki, hiszen amig ezek nem voltak az emberek jártak moziba. Ez azért egy egyértelmű tendencia.

De a fájlcsere megállíthatatlan és abból a szempontból is inspiráló a filmkészítőknek, hogy a filmek iránti igény megnövekedett, hiszen mindenki sokkal több filmhez jut hozzá, mint régen. Simán lehet, hogy drágább lesz egyszer az internetkapcsolat, és mindenki megfizeti vele az efféle díjakat.

Kialakul. Egyébként meg nem kell 400.000.000 forintból filmet forgatni... Legyen mondjuk 80 - 150 milló forint, keressen mindenki egy kicsit kevesebbet, és legyen annyira, jó hogy visszahozza az árát.

Válasz