Mi kell egy jó vígjátékhoz? Egy kis magánéleti bonyodalom, néhány könnyen emészthető poén, csinos nők, vicces pasik – és kedély, főként kedély.

És nem árt, ha van még egy jegygyűrű. A romantikusnak nevezett komédiák zöme e körül forog: általában a szokásos félreértések, szerelmes, ám célba csak a sztori végén érő pillantások és a leküzdött akadályok jutalma a jeles aranytárgy (s vele a szerelmes révbeérés). A tapasztalt vígjáték-iparos, Dennis Dugan friss munkájában azonban fordított a sorrend.

A negyvenes Danny (menő plasztikai sebész) ugyanis kora ifjúságában rádöbbent, hogy egy jegygyűrűnek nem csak akkor van vonzereje, ha azt egy lány meg akarja kapni (s vele a pasit, aki adja), de akkor is beválik, ha a gyámolításra szoruló, a női nemben csalódott macsó hódításhoz oly jól használható figurájához szolgál kellékül. A doki nem nős, ám kalandjaihoz gyűrűt húz, jelezvén: én kérem, foglalt vagyok, de nyitott az önzetlen vigaszra. S melyik nő ne szeretné bebizonyítani, hogy ő más, ő szebb, jobb és kedvesebb, mint a hálátlan feleség.

Gond csak akkor adódik, amikor megjelenik az igaznak vélt szerelem egy fiatal és odaadó bombázó személyében, és – hogy az egyre halmozódó füllentések maguk alá ne temessék a bimbózó kapcsolatot – kedvéért a mesketét életre kell kelteni. Itt lép a képbe, aki mindig is a képben volt, csak észrevétlenül: a doki már nem olyan ifjú, nem is olyan telt idomú, kissé elvált s kissé nyúzott, ráadásul két égetnivaló kölköt nevelő asszisztense, akinek azonban jól karban tartott külseje érző szivet, melegséget  és jóságot is takar. Előbb el kell játssza a válófélben lévő feleséget, ám azután... Aki nem jönne rá, mi történik azután, az örüljön neki a moziban. A szerelmesek egymáséi lesznek, no.

A szerencsés kézzel bonyolított, szórakoztató és kedves komédia ugyan hozott anyagból dolgozik –  A kaktusz virága c. színházi és filmklasszikus nyomdokain lépked –, ám nem csak a helyszínek és a bonyodalom kibontakozásának módozatában tér el a híres mintától, de számos eredeti poénnal is frissíti az ismert történetet. Adam Sandler ugyan nem Walter Matthau (ő adta Gene Saks 1969-es filmjében a dokit, felejthetetlen fanyarsággal), de nem is akar az lenni, Jennifer Aniston pedig nem Ingrid Bergman (aki az asszisztens volt anno), de valóban kedves, életteli, szerethető figurát hoz. A negyven évvel ezelőtti epizódalakításáért Oscarra érdemesített Goldie Hawn  szerepét ezúttal Brooklyn Decker, a kebelcsoda hozza – ám e tulajdonságában nagyjából ki is merül hozzájárulása a produktum élvezeti értékéhez. A film nagy nyeresége még az epizódszerepben fellépő Nicole Kidman, aki az öniróniától sem riad vissza: hogy egy hollywoodi sztár saját sebészkéssel és implantátumokkal formált fizimiskáján merészeljen viccelődni, az előtt le a kalappal.

A rémes magyar szinkronnak csak részben sikerül tönkretenni a mulatságot.

 További információk és vetítési időpontok ITT!

http://mozi24.hu/cikk/Kellekfeleseg