Míg tavaly az Egyesült Államokban csupán 1,5%-kal nőtt a mozik látogatottsága, addig Kínában 27%-kal mentek többen moziba, mint egy évvel korábban. Lehetséges, hogy nemsokára Kína lesz a világ első számú filmpiaca? A Vox mozimagazin a HKTDC segítségével ellátogatott a hongkongi Filmartra, hogy személyesen bizonyosodjon meg az áttörésről.

A hongkongi rendezvény méretét jól jelzi, hogy a Filmart csupán egy nagyobb rendezvénysorozat, a 10. Entertainment Expo Hong Kong része, amihez a vásáron kívül filmfesztivál, ázsiai popzenefesztivál, digitális technológiai csúcstalálkozó, zenei és filmes díjátadó és filmfinanszírozási fórum is tartozik, ráadásul ez így együtt három hétig dübörög, ami elég ritka a hasonló rendezvények között. A hongkongiak tehát nagyon is komolyan gondolják a szerepük növelését a világ filmes piacán. Ezt jól jelzi, hogy a rendezvény évről évre növekszik. Idén 32 ország 770 kiállítója fordult meg ott, és az USA minden eddiginél több, negyven pavilonnal képviselte a saját filmiparát.

Magyarország sajnos nem volt kint, pedig a Filmart egyáltalán nem csak a távol-keleti országok filmpiacának gyűjtőhelye. Idén Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Oroszország is nagy erőkkel képviseltette magát, úgyhogy bőven helyet kaptak az európai filmek is. A filmvásár pavilonjai többnyire nem azok a helyek, ahol szívesen látják az újságírókat, lévén ott még többnyire félkész, vagy még csak előkészítés alatt lévő filmtervekhez próbálnak befektető partnereket szerezni, vagy esetleg kész filmeket forgalmazásra értékesíteni.

Ilyen fázisban az újságíró még nem az a vendég, akit szívesen látnak, de ennek ellenére a pavilonok között szambázva így is sok érdekességbe lehetett belebotlani. Az egyik standnál még Martin Scorsese új filmjéhez, a Silence-hez kerestek potenciális partnereket, míg a másikban már a Rambo V egyáltalán nem hivatalos plakátja volt kifeszítve, és akkor még a Sharknado II-ős pavilonról egy szót sem ejtettem. Természetesen az ázsiai filmek uralták a vásárt, de az itt látott címeket egy kivétellel (Pure White Bikini School) azért nem idézném, mert úgyse mondanának túl sokat a magyar mozijáróknak.

Hongkong a visszacsatolás óta ugyan Kínához tartozik, mégis máig számos ügyben élvez önállóságot, így a filmiparát is külön kell kezelni Kínáétól, bár a koprodukcióknak köszönhetően azért bőven akadnak átfedések. Ettől még Kína jelenléte a Filmarton nagyon is erős, ugyanis hiába vannak Kínában is jelentős filmfesztiválok (pl. Sanghajban), a nyugati befektetőket sokkal könnyebb Hongkongban befűzni. Ahogy egy, a város kulturális életéről már sok éve tudósító külföldi kollégám fogalmazott: „Amikor idejönnek a külföldi üzletemberek, azt látják, hogy ez a város majdnem ugyanolyan, mint a nyugati nagyvárosok. Szinte mindenki beszél angolul, és a kulturális különbségek sem túl jelentősek. Egy ilyen környezetben sokkal könnyebb kinyittatni a pénztárcákat, mint Kína belsejében, ahol sok nyugati ember egyszerűen ufónak érezné magát. Hongkong leginkább azt a célt szolgálja, hogy idevonzza a befektetők pénzét, a nyugatiak pedig azért jönnek ide, hogy távol-keleti pénzeket szerezzenek a saját filmes projektjeikhez.”

A cél érdekében az Entertainment Expóba rengeteg pénzt ölnek. Azt, hogy mindez mennyire éri meg, külső szemlélőként nehéz megmondani, de szakértő kollégám szerint Hongkongban nem sok filmes üzlet köttetik: „A Filmartot többnyire ismerkedésre és networkingre használják. Egy nagyobb filmprojekt létrejöttének bejelentésére szívesebben választanak olyan nagy nyugati fesztiválokat, mint Cannes vagy Velence, mivel ott rögtön hatalmas sajtóhír lesz az ilyen eseményekből, itt pedig könnyen elsikkadhatnak. Az viszont biztos, hogy Hongkong tökéletes az ilyen üzletek megalapozására, mivel a felek itt ismerkednek meg, így ilyen szempontból egyáltalán nem haszontalan.”

Persze a Filmarton nem csak standokon árulják a filmes portékákat, hanem az eseményhez számos beszélgetés, konferencia és program kapcsolódik. Ezek közül a legígéretesebbnek az „Ázsia filmiparának következő generációja” című konferencia tűnt, ami nagyszámú nemzetközi résztvevőivel is kiemelkedett a programból. A pódiumon helyet foglaló majdnem tucatnyi ember arcáról gyorsan lejött, hogy itt bizony jó híreket fogok hallani, legalábbis számukra jó híreket. A nagy bejelentés pedig az volt, hogy 2013-ban a csendes-óceáni-ázsiai régió lett a második legnagyobb filmpiac az észak-amerikai után, lekörözve például Európát. Ha a bővülés hasonló ütemben folytatódik, két-három éven belül az USA elsősége is a múlt ködébe vész. Mindez elsősorban Kína óriási fejlődésének tudható be.

Az országban öt év alatt 9000-ről 18 ezerre növelték a mozivásznak számát, és egy felmérés szerint egy tavalyi átlagos napon négy-öt új mozitermet adtak át az országban. Elképesztő iramú bővülés, ami szerencsére a mozilátogatók bővülésében is meglátszott, de sokak szerint mindez nem folytatódhat sokáig. Már most látszik, hogy szép lassan telítődik a piac, és az új termek lassan nem fognak új látogatókat magukkal hozni. Tovább az is lassítja a bővülést, hogy a kínai ingatlanbumm miatt egyre inkább elszállnak az építkezési és telekárak, így egyre kevésbé kifizetődő új mozitermekben gondolkodni. Ettől még azonban ez a bővülés nagyon is jelentős, különösen ahhoz, amit például Indiában tapasztalhatunk, ahol a lakosság létszáma hasonló, de az elmúlt években a mozitermek száma továbbra is kilencezren stagnál, pontosan ott, ahol Kína öt évvel ezelőtt volt. A szakértők részben ezért, részben a bollywoodi mozi speciális jellege miatt nem is várják az indiai film megerősödését a közeljövőben sem a hazájában, sem külföldön, így Kína előtt nyitva állnak a kapuk, hogy vezető szerepre törjön.

Még nincs vége! A Vox mozimagazin májusi számában a cikk folytatódik. és még Stellan Skarsgard- és Peter Dinklage-interjút, Pókember ábécét, és persze a hónap filmjeinek kritikáit is megtalálod. Keresd az újságosoknál!

(Szöveg: Tóth Csaba)

Forrás:http://player.hu/kult/kina-lehet-az-uj-hollywood/?utm_source=feedburner&utm_medium=feed&utm_campaign=Feed%3A+playerhu+%28Player.hu%29#.U24yQKLJyt8