A sikerük évtizedek óta töretlen, emberek milliói tapadnak a képernyőre, ha kosztümös alkotásokról és karakterekről van szó. De vajon milyen hatással van a lelkünkre, hogy ennyire érdeklődünk irántuk? Hulej Emese járt utána a témának.

Ahogy az ördög, úgy néha a siker is a részletekben rejtezik. Megfigyelték már a Downton Abbey női szereplőit járás közben? A karjukat a testükhöz szorítják, a kézfejüket pedig behajlított ujjakkal finoman visszafeszítik. Így üres kézzel is elegánsan járnak. Olyan magától értetődő dolgokra ki sem térek, hogy járás közben a hátuk egyenes, a fejüket felszegik, és aprókat lépnek. Ha nagy ritkán az utcára merészkednek, nem akkora táskák alatt görnyedeznek, mint mi, csupán falatnyi, apró retikül van náluk. Mi férhetett abba bele? A zsebkendőn meg némi aprópénzen kívül nem sok minden. Kulcsot nem kellett vinniük, telefonjuk nem volt, az irataikat a kutya sem kérte, könyvet, újságot egy hölgy nyilvános helyen nem olvasott. Határidőnaplójuk nem volt, életük kiszámítható rend szerint, megnyugtató ritmusban csordogált.

Az ember lánya hosszasan el tud merengeni ezeken az apróságokon, mindig új és újabb részletekre fordítva a figyelmét. Az ember fi a viszont tudománytalan ingerültséggel teszi fel a kérdést: de hát hogy vagy képes ezt a hülyeséget tizenötödször is végig nézni? Egy mai úrinő ilyen támadás esetén hiábavalóságnak érzi, hogy válaszoljon, helyette keskenyre húzza az ajkát – eleget látta, hogyan kell –, és dacosan őrzi a távkapcsolót. Esetleg akkor merül el valamelyik kedvenc filmje világában, amikor egyedül van.

Az angol kosztümös filmek sikere nem új keletű jelenség, gondoljunk csak a nálunk a 70-es években futó Forsyte Sagára, amelyet éppen most ismételt meg az M3-as csatorna. Egy ország nézte elandalodva a viktoriánus világban játszódó családtörténetet. Az elmúlt két évtized is jobbnál jobb filmeket és sorozatokat hozott. Ennek egyik oka, hogy a mai nők is rávetették magukat a zseniális Jane Austen-könyvekre, melyek szó szerint kiáltanak a megfilmesítésért. Az Értelem és érzelem, az Emma és a Büszkeség és balítélet több feldolgozását láthattuk, és nemigen akadt köztük olyan, amelyik ne sikerült volna jól.

– A kosztümös filmekben van valami a mese műfajából – magyarázza Sergő Z. András, filmkritikus, a filmtekercs.hu főszerkesztő- helyettese.

Forrás:http://noklapja.nlcafe.hu