Azt hinné az ember, hogy Alexandre Dumas a három testőrről szóló regényéről és folytatásairól mostanra minden bőrt lehúztak. Az alapmű 1844-es publikálása óta először is musical készült belőle, még 1928-ban, később pedig képregény, mesekönyvk és animációs film formájában is megjelent, de a legelképesztőbb számadat mégis az, hogy a mai napig nem kevesebb, mint 25 alkalommal (!) vitték mozi- vagy tévéfilmre a testőröket. 
Hát nem daliásak? - A Sutherland-Sheen-O'Donnell-Platt négyes 1993-ból Utóbbiak közül a legismertebbek a ’70-es években forgatott A négy testőr-filmek a Michael York, Charlton Heston, Oliver Reed és Richard Chamberlain fémjelezte sztárgárdával. Illetve, ne feledkezzünk meg az imádnivalóan pocsék, A három testőr című 1993-as akció-kalandfilmről, amiben Kiefer Sutherland és kollégái díszelegtek, azokban a mérhetetlenül autentikus kék felöltőikben (lásd fent). Valóságos csapás volt ez a Dumas-örökségre. A muskétások sorozat hatásossága és nemzetközi sikere tulajdonképpen mindazon egyszerű tényezőkben keresendő, amelyek a korábbi filmes és tévés adaptációkból hiányoztak. A sorozat ötletével előálló Jessica Pope and Adrian Hodges producerek agyafúrtak és jól mérték fel, hogy mi is kell egy elismerésre és nézői érdeklődésre méltó testőrös szériához: meggyőző korhűség, egy csipetnyi vagányság, na és persze vadidegen színészek. Merthogy azt már az elmúlt évtizedek filmváltozatai - legutóbb Paul W. S. Anderson förtelmes A három testőre (2011) – bebizonyították, hogy a történet ismert színészekkel egyszerűen kudarcra van ítélve: Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan kulturálisan olyan erős nyomot hagynak mindenkiben, hogy ha egy-egy ismerős arccal kell őket azonosítani, akkor élből elutasítjuk őket. A BBC producerei mindenesetre biztosra mentek, és az egyéniségük alapján egyből beazonosítható négy kardforgató szerepére kiválogatták a legideálisabb arcokat. Először is a tragikus hős előéletével megvert, magának való, ugyanakkor macsó Athos megformálására a 33 éves Tom Burke-öt szúrták ki. Burke ugyan már a 2000-es évek eleje óta színészkedik, de ezidáig csupán tinglitangli tévéfilmekben kapott szerepeket. Mellette a sokkalta szociálisabb és lazább Porthos eljátszását - aki a kvartett iszákosát is megtestesíti - Howard Charles nyerte meg. A csapat szívtiprója, Aramis a venezuelai születésű, chilei-brit állampolgár Santiago Cabrera lett, míg a testőrök talán legismertebb alakjának, D’Artagnannak a 25 éves Luke Pasqualinót választották ki a castingon. Utólag elsősorban ez a négy szimpatikus, külön-külön is ígéretes fickó és az ő alakításaik azok, amik elviszik a hátukon a show-t. 
A hóban is lazán pózoló muskétások: Aramis, Athos, D'Artagnan és Porthos Ne feledkezzünk meg a széria vizualitásáról sem, hiszen a remek díszletek és kosztümök rengeteget tesznek hozzá a hitelességhez, bár a jelmezek egy ponton ellentmondásossá válnak: azok a bőrszerkók, amiket a testőrök hordanak, némiképp mintha kilógnának a 19. század első felének Franciaországát oly korrekt módon megidéző ruhaneműk sorából. Mégis, a tagadhatatlanul mutatós, a hősöket egy rockbanda lazaságával felruházó gúnyák, tulajdonképpen annyira jól vannak dizájnolva, hogy nézőként az ember nemhogy nem hőbörög az eltúlzottságukon, de még csodálja is őket. Merész, de telitalálat húzás volt ez az alkotóktól: valahogy így kell egy már több tucatszor megrágott koncepciót feltuningolni és egyes elemeiben új köntösbe bújtatva felfrissíteni. A köztévén eddig látott 7 epizód során kiviláglott, hogy a sorozat írói habár lojálisak Dumas örökségéhez, mégsem restek azt szabadon továbbgondolni annak érdekében, hogy produkciójuk ne pusztán egy újabb adaptáció, hanem az eredeti egyfajta folytatása is legyen. Ennek eredményeképpen D’Artagnan a testőrökhöz verődésének, azaz a kvartett megalakulásának „eredettörténetét” leszámítva (ami itt-ott ugyancsak át lett írva), a testőrök a továbbiakban csupa új kalandba keverednek. Az egy-egy önálló sztorit elmesélő epizódokban fogyasztható arányban keveredik az ármánykodás és az akció, némi romantikával megfűszerezve. 
Némi merengős menőzés: az új kvartett minden idők legtrendibb négy testőre Szem előtt tartva a mai közönségbarát sorozatok rugalmasságát, a készítők az események szempontjából egyáltalán nem láncolják egymáshoz a részeket, mindazonáltal felfedezhetőek egyfajta, az évad egészén átívelő témák, amelyek a regényből erednek. Ilyen például az, hogy Richelieu bíboros egy álnok kígyó, aki a kissé félkegyelmű XIII. Lajos hatalmának megdöntéséért áskálódik, vagy a lelketlen végzet asszonya, Lady de Winter karakterének története, aki annak ellenére nem átall keresztbe tenni a testőröknek, hogy ő Athos korábbi neje. Mindezen motívumok olyan szempontból konstruktívak, hogy így A muskétásokat folyamatosan követő nézők úgy érezhetik, hogy a sorozat hosszútávon is tart valamerre, ahelyett, hogy csupán különálló történetek füzérét élvezhetnék benne. Hogy mit hoznak a következő részek és a már forgó 2. évad, azt pedig kíváncsian várjuk.