A Szarvasvadász, a Harmadik típusú találkozások vagy a Fekete Dália operatőre szerint számára is meglepetés lesz a kiállítás, hiszen nem ismeri valamennyi képet, ő csupán a negatívokat bocsátotta a kurátorok (Tomas Opitz és Puskás Bea) rendelkezésére. Az eddig még soha be nem mutatott fotókra építő kiállítás április 10-től június 21-ig lesz látható a Ludwig Múzeumban.

A tárlat legkorábban készült fotói az 1950-es években készültek, Zsigmond Vilmos főiskolán töltött éveiben, amikortól komolyabban elkezdett a fotográfia iránt érdeklődni. Szerinte ezeken a fotókon a tanulás folyamata látszódik, amely 1956-ban szakadt meg, amikor az Egyesült Államokba emigrált, ám a fotózást ott sem hagyta abba. "Az amatőr képeknél sosem lehet tudni, mi lesz belőlük, 50 év után még akár művészi felvételek is válhatnak belőlük" – mondta.

A legtöbb kép a fényhatásokra épít, kedvelt időszakai között van a napkelte, az alkonyat, emellett nagyon szeret víz mellett fényképezni, tenger- és folyóparton. "Amatőr fényképész vagyok, aki szereti elkapni a pillanatot" – tette hozzá.

Az operatőrt a fényképezésnél is ugyanaz érdekli, mint filmezéskor: a fény-árnyék játék. Ma már főleg azért fotóz digitális kamerával, mert így utólag is korrigálhat a felvételen, például gyakran fekete-fehérré változtatja az amúgy színes képet, esetleg egy-két színt meghagy benne. "Az utóbbi években ez volt a mániám" – jegyezte meg, hozzátéve, hogy hasonlóan járt el több filmjében is, például a Brian De Palma rendezte Fekete Dáliában. Mint fogalmazott: mindig is szerette a fekete-fehér filmeket, különösen a film noirt, sok rendező pont ezért a képi világért keresi a vele való közös munkát ma is, hiszen nála nem a színek dominálnak. "Nem szeretem, ha a színek túl sokat beszélnek" – jegyezte meg, hozzátéve, hogy számára nem is annyira a fény fontos, hanem az árnyék, lámpákat is az árnyékok kedvéért használ.

Zsigmond Vilmos a közeljövőben három filmben fog dolgozni, ha sikerül a büdzsét előteremteniük a producereknek. Szerinte ma Amerikában rengeteg kiváló film készül, amelyek megfelelő promóció híján nem aratnak nagy sikert a pénztáraknál, példaként az idei Oscar-díjas alkotásokat sorolta, amelyek közül kiemelte a Birdmant, Kódjátszmát, a Mindenség elméletét és a Whiplasht.

Arra a kérdésre, hogy tervez-e részvételt hazai produkcióban – legutóbb Hules Endre 2011-es Halálba táncoltatott lány című filmjét fényképezte –, kitérő választ adott. Szerinte a magyar filmek – Szabó István mozgóképei kivételével – többségében nehezen eladhatóak külföldön, ami mögött "irodalmi problémák" vannak. Ezért üdvözölte a forgatókönyv-alapú, 2011-ben bevezetett magyar filmfinanszírozási rendszert, amely szerinte segíthet abban, hogy jobbá és a mozipénztáraknál is sikeresebbé váljanak a magyar filmek.

Forrás: http://mozi.hir24.hu/