„Az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon. Így láttam meg egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegjen.

Egyik legnagyobb filmélményem mostanság a Francis Ford Coppola rendezte Rumblefish (Rablóhal) volt, 1983-ból.

Főszereplője (Matt Dillon) a fiatal Rusty James, aki egy lepukkadt kisváros lődörgő bandavezére híres-hírhedt bátyja (Mickey Rourke) után, akinek egy ideje nyoma veszett. Azonban még távozása előtt betiltotta a bandaháborúkat, így mikor öccse, Rusty, utcai harcba keveredik, a báty a semmiből megjelenik, és újra vezérré válik.

Az ő kiábrándult, depresszív, de már-már megvilágosult személye köré épül a  film.

Két filmet keresek.

Az egyik 1968-ban készült francia film, a címe: Modern Monte Cristo.

Ha valaki tudna segíteni, akkor kérem, hogy jelentkezzen!

Köszönettel.

A másik filmet egyik régi barátom keresi.

Az elmondása alapján a címe: Vannak még csodák

A filmről annyit mondot, hogy francia film. Egy repülőgép-szerencsétlenséget túlélők megpróbáltatásairól szól a film, ami nem azonos azzal a másik filmmel, ami az Életben maradtak című történetből készült.

Híres filmes zenés-táncos jelenetek. Ki ne emlékezne a Dirty Dancing egyes részeire, meg úgy cakkumpakli az egész zseniálisan eltalált filmzenére, az Ének az esőben esőtáncára Gene Kellyvel, vagy a Hair hippitáncaira. A sor szinte a végtelengségig mehetne tovább.

Én személy szerint kiskorom óta imádom a musicaleket, a régi, Egy amerikai Párizsban típusúaktól kezdve a morbid és megrázó, modern Táncos a sötétbenig, de sokan óckodnak a táncos, zenés filmektől.