A film maga Hardy, az ő demója és portfoliója, s noha még fiatal, meg lehet előlegezni, hogy ezzel mindent meg is mutatott magáról.

Így tehát nem biztos, hogy aki originális Keresztapa-féle szervezett bűnözős sztorit akar, elégedetten távozik a moziból. A Legendaamúgy sem tisztán gengszterfilm, hanem elsősorban egy családi saga.

A képernyőn Adolf Eichmann, a Harmadik Birodalom által elkövetett népirtások egyik fő felelőse látható, az őt figyelő másik ember pedig Leo Hurwitz, aki az Eichmann per televíziós közvetítéseit irányítja.

 2012-ben Seth MacFarlane(Family Guy, American Dad!) első egészestés, élőszereplős (félig-meddig) filmje meglepően nagy sikert aratott.

Egy életrekelt plüssmaci és kis barátjának fűben oldott története pimasz volt, ordenáré, de ezenkívül ötletes, vicces; egyben szórakoztató is.

És ha csilingel a kassza (550 millió világszerte!), akkor jön az ukász, folytatás kell. És lőn!

John (Mark Whalberg) és Ted (Seth Macfarlane) még mindig elválaszthatatlan barátok.

Nem tudjuk, honnét jöttek, csak hogy már régóta itt vannak, és egyetlen vágyuk, hogy egy igazán méltó gonosz szolgálatába szegődjenek.

Vincent-nek (Laurent Lafitte) jólmenő nőgyógyászati praxisa van, felesége Florence (Marina Fois) pedig sikeres mérnök. Van egy szép házuk, és három gyerekük: Mathias, Emma és Julien, mégis válni akarnak.

A klasszikus Disney-rajzfilmek vattacukros tökélyvilága mellett megjelenése óta a Pixar műhelyében készült mozik képviselték az ellenpólust: animációik kritikusak (Wall-E), nem csupán a bukdácsolástól viccesek (L’ecsó), nem féltek megmutatni olyan összetett emóciókat, mint akár a gyász (Fel!), és ez az őszinte hozzáállás összességében életszerűbbé, intelligensebbé, hasznosabbá tette filmjeiket. Így van ez az Agymanókkal is, amely azonban érzékenységével, kreativitásával, okosságával és üzenetével még az átlag Pixar-színvonalból is kiemelkedik.

George Miller visszatérése a legendás Mad Max-szériához egy rengeteg friss ötletet felvonultató, kíméletlenül intenzív és elképesztően látványos akciómaratont eredményezett.

1979-ben a mindaddig csupán rövidfilmeket forgatott, akkor 34 éves George Miller bemutatta első nagyjátékfilmjét, a Mad Max című, saját ötletén alapuló látomást, amely a maga autó- és sebességorientált, disztopikus világával új műfajt teremtett. A csakhamar rendezőzseninek kikiáltott Miller két évvel később bebizonyította, hogy az első rész jóformán semmi nem volt ahhoz képest, ami ebben a zord jövőképet felvázoló zsánerben rejlik, hiszen leforgatta sikerfilmjének folytatását, Az országúti harcos alcímű darabot, amely az elsőénél még merészebb és még bizarrabb stílusával nyomban kultfilmmé vált.

Az Alkonyat-széria óta a jobb ízlésű publikum idegrángásban kap a kardjához, ha egy film vámpírtémával operál, sőt, sokakat már Robert Csillámfényű Pattinson előtt is pont hidegen hagyta a téma. Na de pusztán téma alapján filmet, az olyan, mint borító alapján könyvet választani. A Hétköznapi vámpírok esetében meg ráadásul vissza is üt, ugyanis ha utálod a vámpírtémát, akkor pláne tetszeni fog egy mozi, amely az elképzelhető legszórakoztatóbb módon csépeli a zsánert.

Ha felülemelkedünk azon, hogy angolszász színészek kamuorosz akcentussal nyomoznak a sztálini rögvalóságban, jól fogunk szórakozni a filmidő 125. percéig. Utána álljunk fel, és menjünk ki.

Kétségtelen, hogy A 44. gyermek nem a világ legjobb krimije, de kicsit túlzó a Rotten Tomatoes 25%-os osztályzata. Ugyanis a rendező Daniel Espinosa úgy gyártott egy paranoia-filmet, hogy soha semmilyen kapcsolata nem volt kommunista diktatúrákkal, nem élt olyan környezetben, amelyben állandó félelemben teltek volna a mindennapjai, vagy rettegnie kellett volna a besúgók miatt.

Egy csapat végzős diák a halottak újraélesztésével kísérletezik, és sikeresen felélesztenek egy kutyát. Amikor a dékán tudomást szerez a jóvá nem hagyott tesztekről, leállítja a kísérleteket és elkobozza a kutatási anyagokat a készített videókkal együtt, amely bizonyítaná, hogy a kísérlet működik. Kétségbeesésükben, hogy évek munkájának eredményeit megmentsék, betörnek saját laboratóriumukba, hogy reprodukálják az eredményeket.